Mi az az Új Hajnal Rend?

Eredeti megjelenés: Hírhozó, Szabad Magyarországért Mozgalom, 2012.02.07,  Hivatkozás: ITT

Itt az ideje, hogy ezt a kérdést végre egyszer és mindenkorra tisztába tegyük. A Rend egy értelmetlen, ostoba bohóckodás, időpazarlás és felesleges.

Így is van, hogyha a mai közvélekedést tekintjük a mértéknek. Mert mit mond az egyszeri ember, ha azt állítjuk neki, hogy mi lovagok vagyunk? Vagy röhög, vagy elfintorodik. Merthogy – ugyebár – ma már nem léteznek lovagok. Hogy is létezhetnének? Ó, vagy amolyan borlovagok vagytok, egyesületi gyűlésekkel, meg dagályos pohárköszöntőkkel? Vagy hagyományőrző lovagok sisakkal, pajzzsal, karddal?Mivel erre nemleges a válasz, a megrökönyödés továbbra is kitart. Ha megmondom az igazat; hogy olyan lovagok vagyunk, akik az erényekhez igazítják döntéseiket, és a nemes életet próbálják élni egy nemtelen korban…

Nos, ezzel végleg elvesztjük a szimpátiát. Rendszerint ilyenkor következnek az indulatos támadások, miszerint senki nem él valójában tisztességesen, mindenkinek vannak hibái, én ne mondjam, hogy tízmillió forintért nem adnám fel az utamat, mert nem hiszi el. A beszélgetés eme pontján már mondhatsz bármit, az egyszeri ember az ellenségének tart, és izzik a gyűlölet a szemében. Volt szerencsém sokszor megtapasztalni ezt az élményt. A jelenkori ember valamiért képtelen elfogadni a jó létezését. Legalábbis a saját életterében semmiképp. Talán, valahol sokdiplomás orvosok talán önzetlenek valamennyire, hogy ilyen kevés pénzért minket mentenek… De hogy egy halandó ember? Egy olyan, aki ugyanúgy él, mint én? Biztos neki is vannak számlái, neki is drága a benzin, a busz! Hogy ne fogadná el a pénzt? Hogy lenne már tisztességes! Ő is biztos nyel a munkahelyén, hogy ne rúgják ki, és biztos ő is behúzza a nyakát, ha cigányt lát az utcán! És ha megmondod neki, hogy nem, nem nyeltél, inkább sátorban tengődtél mikor nem volt jobb, hogy nem húzod be a nyakad, és vállalod a harcot is, ha nincs más…

Akkor dühöngeni fog, azt fogja mondani, hazug vagy. Azt fogja mondani, a Rend egy értelmetlen, ostoba bohóckodás. Az ő világában igaza is van. A Rend nem segít házhoz, hitelhez, és a többi egyszeri ember sem fog felnézni rád rendtagságodért. Ahhoz szolárium kell, egy BMW, meg pár deka arany igényesen szétosztva a testfelületen. Akkor kivívhatod a magadfajták tiszteletét.

Próbáljuk meg más szempontból nézni, hátha mégis van értelme a Rendnek! Ahogyan mi látjuk a mai világot, az úgy fest, hogy semmi okunk nincsen rá, hogy kivívjuk a társadalom tiszteletét. Miért szerezzünk diplomát, mikor olyan emberek tízezreinek van, akikre egy bevásárlást sem lehetne bízni? Akarunk mi közéjük tartozni? Minek hajtsunk a jó állásért? Hogy öltönyös majomként megvillanthassuk a Rolexünket egy szórakozóhelyen, és tátsák a szájukat a minden tudatosság nélküli emberek? A pénzért talán? Az egzisztenciáért? Mindezek nem sokat jelentenek számunkra. Persze nekünk is pénzre van szükségünk, ha élni akarunk – bár hozzáteszem, keressük a kiutat – , de semmi okot és indokot nem látunk arra, hogy részt vegyünk ebben a tökéletesen értelmetlen, a születéstől sírig tartó gyors hajszában.

Miután ezt a következtetést levonja az ember, az következik, hogy meg kell keresnie, hogy mi lenne az, ami teljes életet adhat? A valódi, igaz, tartós kapcsolatok. A tudás és tudatosság gyarapítása. Az Igazság megismerése. Feladatunk beteljesítése, és az élet pillanatainak minél teljesebb megélése.

És ez az, ami számunkra a Rend. Szörnyű nézni, ahogyan vergődnek, pózolnak az emberek százezrei folyamatosan, és mindenhol. Színlelik a barátságokat, színlelik, hogy boldogok, színlelik, hogy jómódúak, hogy elégedettek az életükkel, és ha elég jól csinálják, a többi bohóc el is hiszi. Abban a világban minden csak a látszatról szól. Én, mikor ezt megértettem; elhatároztam, hogy meg fogom találni a magamhoz hasonlóakat, azokat, akik képesek felébredni az illúziókból, és akik képesek lesznek velem együtt valódi értékeket létrehozni. Többtucat álbarátság felszámolása után, többszáz ember megvizsgálása után, és ugyancsak többtucat a Rendből kibukott ember után ott tartunk, hogy azt mondhatom, igen! Igaz emberek, igaz szövetségek vesznek körül! Olyan dolog ez, melyért harcolni kellett, melyért küzdeni kellett, sokszor emberfeletti erővel. De olyan dolog is ez, melyet a legtöbben soha életük során nem tapasztalhatnak meg. Összeszorul a szívem, ha rágondolok. Látom magam előtt, ahogyan ezeknek az embereknek óvatosan kell mímelniük a szavaikat még a legjobb barátaiknak tartott emberek előtt is, mert rettegnek, folyamatosan rettegnek, hogy elveszíthetik őket! Bár látnák a kiutat…

De nem elégedhetünk meg ennyivel. Az adott, az adhatott megváltást nekünk, hogy valódi szeretetet, őszinteséget, becsületet, önzetlenséget tapasztalhattunk meg egymáson keresztül. Innentől kezdve adósok vagyunk. Egymásnak is, de legfőképp eme értékeknek. Nekünk is önzetlenné kell válnunk, és megpróbálni továbbadni ezt az áldást. Életünket tehát egy (magunknál) magasabbrendű célnak kell szentelnünk. Ha körbetekintünk, láthatjuk, hogy a mai ember olyan, ahogyan beszéltem róla. Önző, kapzsi, és folyamatosan próbál többnek látszani, mint ami. Ez tükröződik vissza korunk arculatáról is. Az autóink űrhajónak mutatják magukat, a piacokat üvegpaloták váltották le, napjaink populáris öltözködése és zenéje is csak csillogás, siker, dominancia. De nem volt ez mindig így.

Csak tekerjük vissza a naptárunkat 70-80-90-100 évvel. Vagy tovább. Nézzük meg eme korok építészetét! Nézzük meg az összes külsőséget! És miután láthatjuk, hogy a külsőségek mennyire mások, hogy van tartalmuk, nézzük meg, mi volt a kor kiemelkedő embereinek élefilozófiája! Mert nem a “Carpe diem!” Egykor valakik felemelték ezt az országot! És láthatjuk, másról kellett, hogy szóljon az élet, mikor megépült a Vár, a Hősök Tere, a Lánchíd, mint ma, mikor megépült a Mammut, a Westend… Régen ez a föld az erény, a hősiesség, a diadal, a kultúra földje volt! Régen, azt gondolom, hasonló motivációjú volt itt az ember, mint ami hajtja rendünket is. És habár már menthetetlennek tűnik régi nagyságához képest, de életünk hajtóerejének, szemünk előtt lebegő célnak, melyért fejlődünk, küzdünk, harcolunk, 1100 éves dicső nemzetünk felébresztését tűztük ki. Ezért hát nem érdekel minket a mai világ értékítélete felettünk, mert látjuk, hogy a világ siklott ki, és nem mi! A mi szemünkben a tömegek élete a nem normális, a bohóckodás, és az értelmetlen vergődés. Ami érdekel minket, az az, hogy saját morális mércénk szerint megtettük-e, amivel tartozunk Istennek azért, mert azt az ajándékot adta nekünk, hogy felébredhettünk ebből a rémálomból, és eszközt adott a kezünkbe ahhoz, hogy másokat is felébreszthessünk. Ez a Rend.

Scheer-Komjáthy Ádám

Itt nem lehet hozzászólni.

Tartalomjegyzék