Az MNG avatásának margójára

Eredeti megjelenés: Hírhozó, 2012.03.22, Hivatkozás: nincs

Nagy port kavart nemzeti berkeken belül a legutóbbi, Hősök Terén megtartott gárdista eskütétel. Nagyon sokan vannak azon az állásponton, hogy ami történt, sokkal inkább ártott, mint használt volna. Még szégyenletesnek is nevezik egyesek az esetet. Bevallom, közéjük tartozunk mi is.

Mások azt mondják, az okos vezető nem küldi biztos bukásba az embereit, és “kompromisszumos megoldásra” volt szükség, valamint “megfontoltságra”. Mert hát ugye “minek vitessék be magukat megint?” Akik így próbálnak érvelni, csak a felett az apróság felett hunynak szemet, hogy senki nem kötelezte őket arra, hogy a Hősök Terén tartsanak avatást. Senki. Vagy tán ez szimbolikus hely? Igen az, ez nem kérdés. De a tér önmagában még nem jelenti azt, hogy a rendezvény is szimbolikus lesz. Sőt. Ha elődeink alakjának csak karikatúrájaként ÜLÜNK a téren, –  ami a létszámunk százszorosát is be tudná fogadni! – , akkor csupán egy minden magasztosság nélküli önparódia lesz a végeredmény! Ezt előre látni lehetett volna. Mint ahogyan a műsorunkban is elmondtuk, a Gárda nyilvánvalóan és teljesen egyértelműen azért jött létre, hogy erőt demonstráljon. Hogy megmutassa azt, hogy van még védekezési képesség a magyar társadalomban a fenyegetésekkel szemben. Ezzel szemben a szakadásoktól kezdvén, keresztül az egyenruha és zászló csere-beréken át most már eljutottunk odáig, hogy pólóban, alakzat nélkül, ülve, némán zajlik egy eskütétel. Ugye mondanom sem kell, hogy ez hány fokos ellentéte az eredeti eszmeiségnek?! Teljesen evidens lett volna, ha hasonló rendezvényt kellett volna megszerveznünk, hogy

1) Nem olyan helyszínt választunk, ami csak kihangsúlyozza azt, hogy kevesen vagyunk, és hogy szervezetünk jelenleg csak árnyéka jogelődjének!

 

2)  Nem olyan helyszínt választunk, ahol minden irányból, – és közterület révén jogilag is – ki vagyunk téve egy támadásnak vagy provokációnak

 

3) Nem fogadunk szót a köztársaságiaknak, rendőröknek! Ha már olyan meggondolatlanok voltunk, hogy mégis itt vagyunk, akkor Álljunk fel, mint egy bátor harcos, és üvöltsük az eskünket! Ne pedig a földön térdelve gondoljunk arra hogy jó lenne Himnuszt énekelni!

Ez az avatás minden volt, csak nem ellenállás. Teljes és nyilvános meghunyászkodás volt. Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e gondolataim, de az istenért! Elég abból, hogy illemtudóan hallgassak, miközben egyesek ilyen ostoba döntéseket hoznak! Több felelősségtudatot!

Scheer-Komjáthy Ádám

Itt nem lehet hozzászólni.

Tartalomjegyzék