Gyűjtés a székesfehérvári fiúnak

2011 decemberében a nemzeti média a fiatal székesfehérvári fiú esetétől volt hangos, akit a cigányok ki akartak rabolni, és a verekedésben négy elülső fogát elvesztette. Az interneten az is olvasható volt, hogy a család nagyon aggódik, mert a helyreállító műtét 600.000 Ft-ba kerül, amelyet nem tudnak megfizetni, így a 18 éves sérült fiú helyzete kilátástalannak bizonyult.

Szervezetünk úgy gondolta, hogy itt az ideje megmutatni magunkat, és a nemzeti oldalt mozgósítani. Rendünk nagymestere, Scheer-Komjáthy Ádám (de testvéreinek Zerolem) felvette a kapcsolatot a családdal, akik elmondták, hogy több helyről is megkeresték már eddig őket, sok támogató szót kaptak, de annál kevesebb valódi segítséget.

Gyűjtést hirdettünk a család megsegítésére, melyet igyekeztünk minél több portálon és elérhetőségen reklámozni, s bíztunk benne, hogy ez az eset nem csak minket indított meg, és képesek leszünk az embereket összefogásra sarkalni. A cél 600.000 Ft elérése volt. Megadtunk egy bankszámla számot, melyre vártuk az adományokat, s melyre mi is feltettük saját hozzájárulásainkat.

A Rend által kiállított oklevél

A Rend által kiállított oklevél

Az első reakciók döbbenetesek voltak. Őszinte jó szándék vezérelt minket, mégis hihetetlen rossz indulatba ütköztünk. Ez persze várható volt, mégis arcul csapásként ért minket. Volt aki nyíltan azt állította, hogy sikkasztók és csalók vagyunk, volt aki csak vaktában pocskondiázott minket. Ez egy kicsit visszavetette a kezdeti lelkesedést. Voltak akik lelkesen fogadkoznak, hogy természetesen adakoznak, mert ez milyen nemes cél, de a bankszámlán nem jelent meg ezektől a fogadkozóktól egy fillér sem. A gyűjtés lassabban haladt mint gondoltuk, pedig igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy felkeltsük az emberekben az empátiát ifjú székesfehérvári honfitársunk iránt. Már-már feladtuk volna, de Z. azt mondta, hogy akkor is végig kell csináljuk, ha csak néhány tízezer forint gyűlik össze. Az is segítség, és nem a mi szégyenünk lesz, ha nem küldenek többet. Naponta újra és újra meghirdettük a gyűjtést, s próbáltuk adakozásra sarkalni az embereket. Szerencsére akadtak szervezetek és magánszemélyek is, akik komolyabb összegeket adományoztak, s nekik külön hálásak vagyunk a segítségért. Szép lassan elkezdett kerekedni az összeg, ráadásul végül egy férfi kereste fel Zerolemet telefonon, hogy hajlandó kipótolni az összeget, bármennyi is hiányozzon a végén.

Így sikerült éppen Karácsony előtt összeszedni végül 580.000 Ft-ot, mellyel négyen díszbe öltözve indultunk Székesfehérvárra. Este 9 körül érkeztünk, és a család örömmel várt már minket. Megfáradtság és reménytelenség sugárzott belőlük. Elmesélték, hogy már több orvosnál jártak, de csak egy svájci magyar orvos tud komolyan foglalkozni velük. A fiú előtt műtétek sora állt, egyelőre a szájpadlását kellett helyrehozni, mivel az is beszakadt, s annak rendbe-jöveteléig a fogak pótlásától szó sem lehetett. Egyelőre hetekkel a „baleset” után is nehezen tudott csak enni, és félő volt, hogy mikor sérül meg még jobban a szájpadlása. Az édesanya könnyek közt mesélte, hogy a munkahelyén kirúgással fenyegetik, a sok hiányzás miatt, de muszáj minél előbb megoldást találnia a fia helyzetére, mert tarthatatlan az állapot. Az egész helyzet nagyon lesújtó volt. Amikor a fiú édesanyja elsírta magát, akkor az édesapja kezdett beszélni.

A gyűjtés eredménye

A gyűjtés eredménye

Nagyjából egy órás beszélgetés után Z. a kezébe vette a borítékot, melybe az összegyűjtött 600.000 Ft volt, majd odalépett a fiúhoz és átadta neki, mintegy részvétünk jeléül. Jó érzés volt látni, ahogy meghatódnak, és csodálkoznak, hogy tényleg sikerült megtartanunk az ígéretünket.

Z. két iratot vett elő, melyek az Új Hajnal Rend hivatalos elismerő oklevelei voltak, és jókívánságai. Egyiket a sérült fiú kapta, a másikat mi tettük el, emlékéül sikeres akciónknak, és hogy erőt és hitet adjon nekünk a továbbiakban a tudat, hogy egy fiú nekünk köszönheti a felépülését. Miután ezeket mindketten aláírták, elbúcsúztunk. A család még marasztalt volna bennünket, de otthon vártak a társaink. A család még az ajtóból is elárasztott minket jó kívánságaikkal.

A történetről egy dokumentumfilm is készült.

Itt nem lehet hozzászólni.

Tartalomjegyzék