Hamvas Béla: A bor filozófiája

Eme könyv igazán közel hozza hozzánk a szerző emberi oldalát. Hamvas sok művében, és különösképpen a legfontosabbakban távolságtartó és kimért stílusú, ami jól is van így, hisz a forma adja meg a kellő komolyságot a tartalomhoz. Azonban eme könyv lapjain sokkal közvetlenebb, már-már összekacsint az olvasóval. Persze amennyiben eme olvasó ateista, úgy minden bizonnyal nem így, sokkal inkább traumaként és arcátlan pimaszságként éli meg az olvasottakat. De valószínűleg ateisták nem olvasnak Hamvast.

Habár első pillantásra ez a könyv erre a fricskára – tudniillik az ateisták bosszantására – épül fel, valójában egy nagyon fontos kérdésre, egy létkérdésre hívja fel a figyelmet. Vallásos személyeknél, vagy spirituális úton haladóknál gyakran előforduló deformitás a fizikai élmények megtagadása, és megvetése. Aki elindul a rádöbbenések útján, az elsők közt fog találkozni azzal a ténnyel, hogy az élet értelme nem az élvezetek hajszolása, és a javak halmozása. Ebből a tényből pedig helytelen következtetésként vonja le azt, hogy puritán módon kell élnie, és ebből fakadó felsőbbrendűségtudatában még le is nézi a többi embert.

Hamvas azonban egy nagyon fontos dologra irányítja rá a figyelmet.

“Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például csók, vagy mámor, vagy főtt sonka.”

Ha Isten minden, márpedig minden, akkor ott van a főtt sonkában is. De az asszony ölelésében is. És különösképpen ott van a borban. Ebben a nemes italban, mely egyesíti magában a földet, napfényt, az esővizet, a gyümölcs rostjait, a fahordót, és ezer más minőséget még , melynek köze van hozzá. És nem létezik két ugyanolyan féle bor. Hamvas legfőképp a borokon keresztül megtapasztalható minőségekről ír, és különösképpen a magyar borok kapcsán teszi ezt.

De ez valójában – ahogy be is vallja – csupán eszköz arra, hogy végig vezesse az olvasót azon az úton, ami a fizikai világ helyes szemlélésének megértéséhez vezet.

3 hozzászólás “Hamvas Béla: A bor filozófiája” bejegyzésre

  • Valóban nagy gond amikor átesik az ember a ló túloldalára, és a megváltását önsanyargatásában keresi. Azoknak akik így gondolkodnak lehetne viccesen megjegyezni; hogy meg kell hozniuk az áldozatot, és élvezettel fogyasszanak el egy jófajta Tokajit, hiszen számukra ennél nagyobb “sanyarúság” nem létezhet ami közelebb viszi őket a megüdvözüléshez. :)

  • Nekem kifejezetten tetszett a könyvben az, hogy Hamvas a bort elkülöníti más alkoholos italoktól, megnemesíti ez által, a többi fölé emeli, szellemiséget ad hozzá, “géniusznak” nevezi, és különböző analógiákat fogalmaz meg az egyes fajtákkal kapcsolatban. Ilyen könyvre vágytam, ami magasabb szintről tekint a témára, asszonyokról, drágakövekről, borról beszél, de a megközelítés módja igazi megértést adhat az embernek a témával kapcsolatban.
    A különböző borokban lévő varázs és az elemek ereje, így a bor fogyasztása egy meditatív, nemes állapot érzését vetíti elém, ami spirituálisnak sőt szakrálisnak nevezhető aktusként közelebb viszi az embert Istenhez, a létezéshez, és minden létezőhöz. A bort mindenképp egy olyan italnak tartom, ami kedves az ember szellemének, lelkének és testének is egyaránt.

  • A könyvhöz csak egy dolgot tudok ajánlani. Valami finom magyar nedű társaságában élvezze! Higgye el nem fog csalódni!

Tartalomjegyzék